1. Mi az a szivárgásvédő?
Válasz: A szivárgásvédő (szivárgásvédő kapcsoló) egy elektromos biztonsági eszköz. A szivárgásvédőt kisfeszültségű áramkörbe szerelik be. Szivárgás és áramütés esetén, ha az áram eléri a védő által korlátozott üzemi áramértéket, azonnal működésbe lép, és a védelem érdekében korlátozott időn belül automatikusan leválasztja az áramellátást.
2. Milyen a szivárgásvédő szerkezete?
Válasz: A szivárgásvédelem főként három részből áll: az érzékelő elemből, a közbenső erősítő összeköttetésből és a működtető aktuátorból. ①Érzékelő elem. Nulla sorrendű transzformátorokból áll, amelyek érzékelik a szivárgási áramot és jeleket küldenek ki. ②Növelik az összeköttetést. Felerősítik a gyenge szivárgásjelet, és elektromágneses és elektronikus védelmet alkotnak a különböző eszközök szerint (az erősítő rész mechanikus vagy elektronikus eszközöket is használhat). ③Vezérlő szerv. A jel vétele után a főkapcsoló zárt állásból nyitott állásba kapcsol, ezáltal leválasztva az áramellátást, ami a védett áramkör elektromos hálózatról való leválasztásának kioldó eleme.
3. Mi a szivárgásvédő működési elve?
válasz:
① Amikor az elektromos berendezés szivárog, két rendellenes jelenség tapasztalható:
Először is, a háromfázisú áram egyensúlya megsemmisül, és nulla sorrendű áram keletkezik;
A második az, hogy normál körülmények között feszültség van a föld felé a töltetlen fémházban (normál körülmények között a fémburkolat és a föld is nulla potenciálon van).
②A nulla sorrendű áramváltó funkciója A szivárgásvédő az áramváltó érzékelésén keresztül rendellenes jelet kap, amelyet átalakít és továbbít egy közbenső mechanizmuson keresztül, hogy működésbe hozza a működtetőt, és a tápellátást a kapcsolóberendezésen keresztül leválasztja. Az áramváltó szerkezete hasonló a transzformátoréhoz, amely két egymástól szigetelt tekercsből áll, és ugyanazon a magon tekercselődnek. Amikor a primer tekercsben maradékáram van, a szekunder tekercs áramot indukál.
③A szivárgásvédő működési elve A szivárgásvédőt a vezetékbe szerelik be, a primer tekercs a hálózati vezetékkel, a szekunder tekercs pedig a szivárgásvédő kioldójával van összekötve. Amikor az elektromos berendezés normál üzemben van, a vezetékben folyó áram kiegyensúlyozott állapotban van, és a transzformátorban lévő áramvektorok összege nulla (az áram egy irányú vektor, például a kiáramlás iránya „+”, a visszatérési iránya „-”, a transzformátorban az áramok oda-vissza haladnak, nagyságrendjük megegyezik, irányúak, a pozitív és negatív irányok eltolják egymást). Mivel a primer tekercsben nincs maradékáram, a szekunder tekercs nem indukálódik, és a szivárgásvédő kapcsolóberendezése zárt állapotban működik. Amikor szivárgás történik a berendezés házán, és valaki megérinti azt, a hibahelyen sönt keletkezik. Ez a szivárgási áram az emberi testen, a földön keresztül földelődik, és visszatér a transzformátor (áramváltó nélkül) nulla pontjába, ami a transzformátor be- és kiáramlását okozza. Az áram kiegyensúlyozatlan (az áramvektorok összege nem nulla), és a primer tekercs maradékáramot generál. Ezért a szekunder tekercs indukálódik, és amikor az áram értéke eléri a szivárgásvédelem által korlátozott üzemi áramértéket, az automatikus kapcsoló kiold, és a tápellátás kikapcsol.

4. Melyek a szivárgásvédő főbb műszaki paraméterei?
Válasz: A főbb üzemi teljesítményparaméterek a következők: névleges szivárgási üzemi áram, névleges szivárgási üzemidő, névleges szivárgási üzemen kívüli áram. Egyéb paraméterek: hálózati frekvencia, névleges feszültség, névleges áram stb.
①Névleges szivárgási áram A szivárgásvédő áramértéke meghatározott körülmények között. Például egy 30 mA-es védőeszköz esetében, amikor a bejövő áram értéke eléri a 30 mA-t, a védőeszköz lekapcsolja a tápegységet.
②A névleges szivárgási idő a névleges szivárgási áram hirtelen jelentkezésétől a védőáramkör lekapcsolásáig eltelt időt jelenti. Például egy 30mA×0,1s védőberendezés esetében az áram 30mA-es értékének elérésétől a főérintkező leválasztásáig eltelt idő nem haladja meg a 0,1s-ot.
③ A megadott feltételek melletti névleges szivárgási áramnál a nem működő szivárgásvédő áramértékét általában a szivárgási áram értékének felének kell megválasztani. Például egy 30 mA szivárgási áramú szivárgásvédőnek 15 mA alatti áramérték esetén nem szabad bekapcsolódnia, különben a túl nagy érzékenység miatt könnyen meghibásodhat, ami befolyásolja az elektromos berendezések normál működését.
④Egyéb paramétereknek, mint például a hálózati frekvencia, névleges feszültség, névleges áram stb., a szivárgásvédő kiválasztásakor kompatibilisnek kell lenniük a használt áramkörrel és elektromos berendezésekkel. A szivárgásvédő üzemi feszültségének alkalmazkodnia kell az elektromos hálózat normál ingadozási tartományának névleges feszültségéhez. Ha az ingadozás túl nagy, az befolyásolja a védő normál működését, különösen az elektronikus termékek esetében. Ha a tápfeszültség alacsonyabb, mint a védő névleges üzemi feszültsége, a védő nem fog működni. A szivárgásvédő névleges üzemi áramának is meg kell egyeznie az áramkörben lévő tényleges árammal. Ha a tényleges üzemi áram nagyobb, mint a védő névleges árama, az túlterhelést és a védő meghibásodását okozza.
5. Mi a szivárgásvédő fő védelmi funkciója?
Válasz: A szivárgásvédő elsősorban közvetett érintésvédelmet biztosít. Bizonyos körülmények között kiegészítő védelemként is használható közvetlen érintkezés esetén, potenciálisan halálos áramütéses balesetek esetén.
6. Mi a közvetlen és a közvetett érintkezés elleni védelem?
Válasz: Amikor az emberi test egy töltött testhez ér, és áram halad át rajta, azt áramütésnek nevezzük. Az áramütés oka szerint az emberi testet közvetlen áramütésre és közvetett áramütésre lehet osztani. A közvetlen áramütés az az áramütés, amelyet az emberi test közvetlenül a töltött testtel való érintkezése (például a fázisvezeték megérintése) okoz. A közvetett áramütés az az áramütés, amelyet az emberi test egy olyan fémvezetővel való érintkezése okoz, amely normál körülmények között nem töltődik, de hiba esetén (például egy szivárgó eszköz burkolatának megérintése) töltődik. Az áramütés különböző okai szerint az áramütés megelőzésére irányuló intézkedéseket is felosztják: közvetlen érintésvédelemre és közvetett érintésvédelemre. A közvetlen érintésvédelemhez általában olyan intézkedéseket lehet alkalmazni, mint a szigetelés, a védőburkolat, a kerítés és a biztonsági távolság; a közvetett érintésvédelemhez általában olyan intézkedéseket lehet alkalmazni, mint a védőföldelés (nulla csatlakoztatása), a védőlekapcsoló és a szivárgásvédelem.
7. Mi a veszélye az emberi test áramütésének?
Válasz: Amikor az emberi testet áramütés éri, minél nagyobb az áram, minél tovább tart a fázisáram, annál veszélyesebb. A kockázat mértéke nagyjából három szakaszra osztható: érzékelés – megszabadulás – kamrafibrilláció. ① Érzékelési szakasz. Mivel az áthaladó áram nagyon kicsi, az emberi test érzi (általában több mint 0,5 mA), és ebben az időszakban nem jelent kárt az emberi testben; ② Megszabadulási szakasz. Az áram maximális értékét jelenti (általában nagyobb, mint 10 mA), amelyet egy személy meg tud szüntetni, amikor az elektródát kézzel áramütés éri. Bár ez az áram veszélyes, magától is megszabadulhat tőle, így alapvetően nem jelent halálos veszélyt. Amikor az áram egy bizonyos szintre emelkedik, az áramütést elszenvedő személy izom-összehúzódás és görcs miatt szorosan fogja a feltöltött testet, és nem tud önállóan megszabadulni tőle. ③ Kamrafibrillációs szakasz. Az áramerősség növekedésével és az áramütés időtartamának meghosszabbításával (általában 50 mA-nél és 1 másodpercnél hosszabb ideig) kamrafibrilláció lép fel, és ha a tápellátást nem kapcsolják ki azonnal, halálhoz vezet. Látható, hogy a kamrafibrilláció az áramütés okozta halálokok vezető oka. Ezért az emberek védelmét gyakran nem a kamrafibrilláció okozza, mint az áramütés elleni védelmi jellemzők meghatározásának alapját.
8. Mi a „30mA·s” biztonságossága?
Válasz: Számos állatkísérlet és tanulmány kimutatta, hogy a kamrafibrilláció nemcsak az emberi testen áthaladó árammal (I) függ össze, hanem azzal az idővel (t) is, amely alatt az áram az emberi testben tart, azaz a biztonságosan meghatározható elektromos mennyiséggel, Q=I × t, amely általában 50 mA/s. Ez azt jelenti, hogy ha az áram nem nagyobb, mint 50 mA, és az áram időtartama 1 másodpercen belül van, akkor általában nem fordul elő kamrafibrilláció. Ha azonban 50 mA·s-ra szabályozzák, amikor a bekapcsolási idő nagyon rövid, és az áthaladó áram nagy (például 500 mA × 0,1 s), akkor továbbra is fennáll a kamrafibrilláció veszélye. Bár 50 mA·s-nál kisebb áram nem okoz áramütéses halált, az áramütést szenvedett személy eszméletét vesztheti, vagy másodlagos sérülést okozhat. A gyakorlat bebizonyította, hogy a 30 mA/s áramütés-védelmi karakterisztika használata a használat és a gyártás biztonsága szempontjából megfelelőbb, és 1,67-szeres biztonsági rátát biztosít az 50 mA/s-hoz képest (K = 50/30 = 1,67). A „30 mA·s” biztonsági határértékből látható, hogy még ha az áram eléri a 100 mA-t is, amíg a szivárgásvédő 0,3 másodpercen belül működésbe lép és lekapcsolja az áramellátást, az emberi test nem okoz halálos veszélyt. Ezért a 30 mA·s határérték a szivárgásvédő termékek kiválasztásának alapjává is vált.

9. Mely elektromos berendezéseket kell szivárgásvédővel felszerelni?
Válasz: Az építkezésen található összes elektromos berendezést szivárgásgátlóval kell felszerelni a berendezés terhelésvezetékének végénél, a védelem érdekében nullára csatlakoztatás mellett:
① Az építési területen található összes elektromos berendezést szivárgásvédővel kell felszerelni. A szabadtéri építkezés, a párás környezet, a változó személyzet és a gyenge berendezéskezelés miatt az áramfogyasztás veszélyes, és minden elektromos berendezésnek tartalmaznia kell az erősáramú és világító berendezéseket, a mobil és rögzített berendezéseket stb. Természetesen nem tartoznak ide a biztonságos feszültség- és leválasztó transzformátorokkal táplált berendezések.
② Az eredeti védőföldelési intézkedések továbbra is változatlanok maradnak, ami a biztonságos villamosenergia-használat legalapvetőbb műszaki intézkedése, és nem távolítható el.
③A szivárgásvédőt az elektromos berendezés terhelésvezetékének végére kell felszerelni. Célja, hogy megvédje az elektromos berendezést, valamint a terhelésvezetékeket, hogy megelőzze a vezeték szigetelésének sérülése okozta áramütéseket.
10. Miért kell szivárgásvédőt telepíteni a védelem nullvezetékhez (földeléshez) való csatlakoztatása után?
Válasz: Függetlenül attól, hogy a védelem nullához vagy földeléshez van-e csatlakoztatva, a védelmi tartománya korlátozott. Például a „védelmi nulla csatlakozás” azt jelenti, hogy az elektromos berendezés fémburkolatát a hálózat nulla vezetékéhez csatlakoztatják, és a tápegység oldalán biztosítékot szerelnek fel. Amikor az elektromos berendezés hozzáér a burkolathibához (egy fázis hozzáér a burkolathoz), egyfázisú rövidzárlat keletkezik a relatív nulla vezeték között. A nagy rövidzárlati áram miatt a biztosíték gyorsan kiolvad, és a tápellátás lekapcsolódik a védelem érdekében. A működési elve az, hogy a „burkolathibát” „egyfázisú rövidzárlati hibára” változtatja, így nagy rövidzárlati áramkimaradási biztosítást kap. Az építkezésen azonban nem gyakoriak az elektromos hibák, és gyakran előfordulnak szivárgási hibák, például a berendezés nedvessége, túlzott terhelése, hosszú vezetékek, elöregedő szigetelés stb. okozta szivárgás. Ezek a szivárgási áramértékek kicsik, és a biztosítást nem lehet gyorsan kikapcsolni. Ezért a hiba nem szűnik meg automatikusan, és hosszú ideig fennáll. De ez a szivárgási áram komoly veszélyt jelent a személyes biztonságra. Ezért kiegészítő védelemként egy nagyobb érzékenységű szivárgásvédő felszerelése is szükséges.
11. Milyen típusú szivárgásvédők léteznek?
Válasz: A szivárgásvédőket a felhasználási célnak megfelelően többféleképpen osztályozzák. Például a működési mód szerint feszültség- és áramvédelmi típusra oszthatók; a működési mechanizmus szerint kapcsoló- és reléstípusokra; a pólusok és vezetékek száma szerint egypólusú, kétvezetékes, kétpólusú, kétpólusú, háromvezetékes stb. A működési érzékenység és a működési idő szerint a következőkre oszthatók: ① A működési érzékenység szerint a következőkre oszthatók: Nagy érzékenység: a szivárgási áram 30 mA alatt van; Közepes érzékenység: 30~1000 mA; Alacsony érzékenység: 1000 mA felett. ② A működési idő szerint a következőkre oszthatók: gyors típus: a szivárgási idő kevesebb, mint 0,1 s; késleltetett típus: a működési idő nagyobb, mint 0,1 s, 0,1-2 s között van; fordított idejű típus: a szivárgási áram növekedésével a szivárgási idő csökken. Névleges szivárgási üzemi áram használata esetén a működési idő 0,2–1 s; ha az üzemi áram 1,4-szerese az üzemi áramnak, akkor 0,1–0,5 s; ha az üzemi áram 4,4-szerese az üzemi áramnak, akkor kevesebb, mint 0,05 s.
12. Mi a különbség az elektronikus és az elektromágneses szivárgásvédők között?
Válasz: A szivárgásvédelem két típusra oszlik: elektronikus és elektromágneses típusra a különböző kioldási módszerek szerint: ① Elektromágneses kioldású szivárgásvédelem, amelyben az elektromágneses kioldóeszköz köztes mechanizmusként működik. Szivárgási áram fellépésekor a mechanizmus kiold, és a tápellátás lekapcsolódik. Ennek a védőeszköznek a hátrányai: magas költség és bonyolult gyártási folyamatkövetelmények. Előnyei: az elektromágneses alkatrészek erős interferencia- és ütésállósággal rendelkeznek (túláram- és túlfeszültség-lökések); nincs szükség segédtápegységre; a szivárgási jellemzők nulla feszültség és fáziskiesés után változatlanok maradnak. ② Az elektronikus szivárgásvédelem tranzisztoros erősítőt használ köztes mechanizmusként. Szivárgás esetén az erősítő felerősíti azt, majd továbbítja a reléhez, amely vezérli a kapcsolót a tápellátás leválasztására. Ennek a védőeszköznek az előnyei: nagy érzékenység (akár 5 mA); kis beállítási hiba, egyszerű gyártási folyamat és alacsony költség. Hátrányai: a tranzisztor gyenge ütésállósággal rendelkezik, és rosszul ellenáll a környezeti interferenciáknak; Szükség van egy segéd tápegységre (az elektronikus erősítők általában több mint tíz voltos egyenáramú tápegységet igényelnek), így a szivárgási jellemzőket az üzemi feszültség ingadozása befolyásolja; amikor a fő áramkör fázishiba van, a védővédelem elvész.
13. Milyen védelmi funkciói vannak a szivárgóáram-védőkapcsolónak?
Válasz: A szivárgásvédő elsősorban olyan eszköz, amely védelmet nyújt az elektromos berendezések szivárgási hibája esetén. Szivárgásvédő telepítésekor egy további túláramvédelmi eszközt is be kell szerelni. Ha biztosítékot használnak rövidzárlatvédelemként, annak specifikációinak kiválasztása kompatibilisnek kell lennie a szivárgásvédő be- és kikapcsolási képességével. Jelenleg széles körben elterjedt a szivárgásvédőt és a főkapcsolót (automatikus légáram-megszakító) magában foglaló szivárgásvédő megszakító. Ez az új típusú főkapcsoló rövidzárlatvédelem, túlterhelésvédelem, szivárgásvédelem és alulfeszültség-védelem funkcióival rendelkezik. A telepítés során a kábelezés egyszerűsödik, az elektromos doboz térfogata csökken, és a kezelés egyszerű. A maradékáram-megszakító adattáblájának jelentése a következő: Használat közben figyeljen, mivel a maradékáram-megszakító több védelmi tulajdonsággal rendelkezik, kioldáskor egyértelműen azonosítani kell a hiba okát: Ha a maradékáram-megszakító rövidzárlat miatt megszakad, a fedelet ki kell nyitni, hogy ellenőrizni lehessen, hogy az érintkezők sérültek-e. Súlyos égési sérülések vagy lyukak vannak-e; ha az áramkör túlterhelés miatt kiold, nem lehet azonnal visszazárni. Mivel a megszakító túlterhelés elleni védelemként hőkioldóval van felszerelve, amikor a névleges áram nagyobb, mint a névleges áram, a bimetál lemez meghajlik, hogy szétválassza az érintkezőket, és miután a bimetál lemez természetes módon lehűlt és visszaállt eredeti állapotába, az érintkezők újra bezárhatók. Ha a kioldást szivárgási hiba okozza, az okot meg kell találni, és a hibát el kell hárítani az újrabekapcsolás előtt. Az erőszakos zárás szigorúan tilos. Amikor a szivárgási megszakító elszakad és kiold, az L alakú fogantyú középső helyzetben van. Újrabekapcsoláskor először a működtető fogantyút kell lefelé (kioldó helyzetbe) húzni, hogy a működtető mechanizmus újra bezáródjon, majd felfelé kell zárni. A szivárgási megszakító nagy teljesítményű (4,5 kW-nál nagyobb) készülékek kapcsolására használható, amelyeket nem gyakran üzemeltetnek elektromos vezetékekben.
14. Hogyan válasszunk szivárgásvédőt?
Válasz: A szivárgásvédő kiválasztását a felhasználási cél és az üzemeltetési körülmények szerint kell elvégezni:
A védelem célja szerint válasszon:
①A személyi áramütés megelőzése érdekében a vezeték végére telepítve válasszon nagy érzékenységű, gyors kioldású szivárgásvédőt.
②Az áramütés megelőzése érdekében a berendezés földelésével együtt használt leágazó vezetékekhez közepes érzékenységű, gyors kioldású szivárgásvédőket kell használni.
③ A törzsvezetékhez a szivárgás okozta tűz megelőzése, valamint a vezetékek és berendezések védelme érdekében közepes érzékenységű és időkésleltetéses szivárgásvédőket kell választani.
Válasszon a tápellátási mód szerint:
① Egyfázisú vezetékek (berendezések) védelme esetén egypólusú, kétvezetékes vagy kétpólusú szivárgásvédőket kell használni.
② Háromfázisú vezetékek (berendezések) védelme esetén hárompólusú termékeket kell használni.
③ Háromfázisú és egyfázisú rendszerek esetén hárompólusú, négyvezetékes vagy négypólusú termékeket kell használni. A szivárgásvédő pólusainak számának kiválasztásakor figyelembe kell venni a védendő vezeték vezetékeinek számát. A védő pólusainak száma a belső kapcsolóérintkezők által leválasztható vezetékek számára utal, például egy hárompólusú védőkapcsoló esetében, ami azt jelenti, hogy a kapcsolóérintkezők három vezetéket tudnak leválasztani. Az egypólusú, kétvezetékes, kétpólusú, háromvezetékes és hárompólusú, négyvezetékes védőkapcsolók mindegyike rendelkezik egy nullavezetővel, amely közvetlenül áthalad a szivárgásérzékelő elemen anélkül, hogy le kellene választani. A nullavezeték használata esetén szigorúan tilos ezt a csatlakozót a PE vezetékkel összekötni. Meg kell jegyezni, hogy a hárompólusú szivárgásvédőt nem szabad egyfázisú, kétvezetékes (vagy egyfázisú, háromvezetékes) elektromos berendezésekhez használni. A négypólusú szivárgásvédő használata háromfázisú, háromvezetékes elektromos berendezésekhez sem alkalmas. A háromfázisú, négypólusú szivárgásvédőt nem szabad háromfázisú, hárompólusú szivárgásvédőre cserélni.
15. A fokozatos energiaelosztás követelményei szerint hány beállítással kell rendelkeznie az elektromos doboznak?
Válasz: Az építési terület általában három szintre van osztva, ezért az elektromos dobozokat is a besorolás szerint kell elhelyezni, azaz a főelosztó doboz alatt található az elosztó doboz, az elosztó doboz alatt pedig a kapcsolódoboz, az elektromos berendezések pedig a kapcsolódoboz alatt találhatók. Az elosztó doboz az energiaátvitel és -elosztás központi összeköttetése az áramforrás és az elosztórendszer elektromos berendezései között. Ez egy kifejezetten energiaelosztásra használt elektromos eszköz. Az elosztás minden szintjét az elosztó doboz végzi. A főelosztó doboz vezérli a teljes rendszer elosztását, az elosztó doboz pedig az egyes ágak elosztását. A kapcsolódoboz az energiaelosztó rendszer vége, és lejjebb találhatók az elektromos berendezések. Minden elektromos berendezést a saját, dedikált kapcsolódoboz vezérel, amely egy gépet és egy kaput valósít meg. Ne használjon egyetlen kapcsolódobozt több eszközhöz a helytelen működésből adódó balesetek elkerülése érdekében; ne kombinálja az energiaellátást és a világításvezérlést egyetlen kapcsolódobozban, hogy megakadályozza a világítás zavarait a hálózati vezeték meghibásodása esetén. A kapcsolódoboz felső része a tápegységhez, az alsó része pedig az elektromos berendezésekhez csatlakozik, amelyek gyakran működnek és veszélyesek, ezért figyelmet kell fordítani rájuk. Az elektromos doboz elektromos alkatrészeinek kiválasztását az áramkörhöz és az elektromos berendezésekhez kell igazítani. Az elektromos doboz függőleges és szilárd telepítésű legyen, és körülötte legyen hely a működéshez. Ne legyen állóvíz vagy egyéb szennyeződés a talajon, és ne legyen hőforrás és rezgés a közelben. Az elektromos doboznak eső- és porállónak kell lennie. A kapcsolódoboz legfeljebb 3 méter távolságra lehet a vezérelni kívánt rögzített berendezéstől.
16. Miért használjunk fokozatos védelmet?
Válasz: Mivel a kisfeszültségű tápellátás és elosztás általában fokozatos energiaelosztást alkalmaz. Ha a szivárgásvédőt csak a vezeték végén (a kapcsolódobozban) szerelik fel, bár a hibavezeték leválasztható szivárgás esetén, a védelmi tartomány kicsi. Hasonlóképpen, ha csak az elágazó fővezeték (az elosztódobozban) vagy a fővezeték (a főelosztódoboz) van felszerelve, bár a védelmi tartomány nagy, ha egy bizonyos elektromos berendezés szivárog és kiold, az a teljes rendszer áramkimaradását okozza, ami nemcsak a hibamentes berendezés normál működését befolyásolja, hanem a baleset helyszínének meghatározását is kényelmetlenné teszi. Nyilvánvaló, hogy ezek a védelmi módszerek nem elegendőek. Ezért különböző követelményeket kell figyelembe venni, például a vezetéket és a terhelést, és a kisfeszültségű fővezetéken, az elágazó vezetéken és a vezeték végén különböző szivárgási hatású védőket kell telepíteni, hogy fokozatos szivárgásvédelmi hálózatot alkossanak. Fokozatos védelem esetén a minden szinten kiválasztott védelmi tartományoknak együtt kell működniük egymással annak biztosítása érdekében, hogy a szivárgásvédő ne lépje túl a hatását, ha szivárgási hiba vagy személyi áramütés történik a végén. Ugyanakkor szükséges, hogy az alsó szintű védelem meghibásodása esetén a felső szintű védelem a hibát orvosolja. Véletlen meghibásodás. A fokozatos védelem megvalósítása lehetővé teszi, hogy minden elektromos berendezés több mint két szintű szivárgásvédelmi intézkedéssel rendelkezzen, ami nemcsak biztonságos üzemi feltételeket teremt az alacsony feszültségű hálózat összes vezetékének végén lévő elektromos berendezések számára, hanem többszörös közvetlen és közvetett érintkezést is biztosít a személyes biztonság érdekében. Ezenkívül minimalizálhatja az áramkimaradás mértékét hiba esetén, és könnyen megtalálható és azonosítható a hibahely, ami pozitív hatással van a biztonságos villamosenergia-fogyasztás javítására, az áramütéses balesetek csökkentésére és az üzembiztonság garantálására.